Helló Világ!

 Annyiszor elkezdtem blogot írni, hogy már nem is tudom mennyi "informatikai szemetet" hagyhattam magam után a nagy világméretű hálózat szerverein.

 Hogy miért kezdtem most újra megint egyet? Nem is tudom! Az újrakezdés mindig olyan izgalmas! Bár a folytatás már kevésbé az. Remélem annyira felnőttem, hogy néha egy két érdekes gondolatot tudok közölni a világgal.

 Ma egésznap hallgattam egy dalt, lehet hogy tőle kaptam akkora ihletet, hogy blogot is elindítok.

 

 Reggeltől eddig vagy 200 szor hallgattam, de sejtelmem sincs meddig ízlik majd a füleimnek... Lehet hogy holnaptól egy évre már viszont sem akarom hallani. De nagyon különleges, rám úgy hat, hogy is gondoltam volna ! Nyálas egy dal, de van olyan része, amely engem el tud olvasztani...

 ...

 Délután zöldségesnél rájöttem, hogy mennyire furák az emberek. Előttem elment egy vásárló a boltból, erre utólag szólt a zöldséges "néni" a zöldséges "bácsinak" (harmincasok lehettek), hogy "ennek mennyi agya van, hogy 2 és fél kiló almát a paradicsomokra rakott a zacsiba"... Ott álltam előttük, és azon tűnődtem, ha leléptem akkor én is kapok valami megjegyzést majd a hátam mögött? Sejthetek. A zöldséges "néninek" nem tök mindegy, hogy ki hogy rakja a táskájába a zöldségeket? Ezekszerint nem.

 Az biztos, hogy ha az ember bezárja magát egy bizonyos közegbe sokáig ( mondjuk árul "zöldségesként" 10 orán át egy nap), fura kicsinyes gondolatai támadhatnak... avagy lehet hogy a monoton munka körülmény azt eredményezi, hogy érzékenyebb az ember minden kis ingerre, minden kis figyelmetlenségre. Diákmunkaként és is árultam a piacon két nyáron át. Akkor tényleg tapasztaltam az, hogy kicsinyesebb gondolataim támadtak, nem örültem neki pl., ha a munkatársamat megdícsérték de engem nem. stb. De sosem tettem megjegyzést az emberek mögött. Ezt olyan alattomos dolognak tartom...

 Na ennyi mára. Hogy lesz-e folytatás? Nem tudom! 

 Ja, és egy vietnámi vagyok, aki 10 éve él itt Pesten. Hátha ez is reklám :))

süti beállítások módosítása